A természetes ajakápoló sikerén felbuzdulva belevágtam a kézkrém projektbe is. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez még jobban sikerült, mint az ajakbalzsam.

Teljesen elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon szépen rendbe tette a kéz- és lábfejem bőrét. Apukám is kapott egy tégellyel a folyton "reszelős" kezére és azt mondja, hogy soha ilyen hatékony kézkrémet még nem próbált. 

Persze ez egy elég testes, zsíros krém, nem igazán lehet csak úgy napközben a táskából előkapni és kenegetni, mint a drogériás illatos, gyorsan beszívódó társait. De talán pont ez benne a jó, hogy elég egy alapos lefekvés előtti krémezés és reggelre már meg is van a pihe-puha természetes és bőrbarát anyagokkal ápolt bőr. 

A recept az ajakbalzsaméhoz hasonlóan végtelenül egyszerű:

• 40 g sheavaj
• 60 g mandulaolaj
• 20 g viasz
• 20 csepp esszenciális olaj (én ebben az esetben is az édesnarancsot használtam)

Az alapanyagokat ezúttal is a Cosmio webshopjából szereztem be.

Az arányokon icipicit ismét változtattam, de a kézkrém esetében is érdemes Zsebibogyó videóját  megnézni az elkészítés mikéntjéről.

Most már, hogy a 30. héten is túl vagyok, bátrabban merem leírni, hogy bővül a családunk: hamarosan négyen leszünk! Még mindig kicsit felfoghatatlan, kavarognak a gondolatok a fejemben - ahogy közeledik a végső dátum, egyre inkább. Persze határtalanul boldogok vagyunk, de ez most megint valami új lesz, valami ismeretlen. Egyelőre el se tudom képzelni, milyen lehet kétgyermekes édesanyának lenni.

Most minden kicsit másabb, már tapasztaltabbak vagyunk, nem kapkodunk. Balázs érkezésére ilyenkor már minden készen állt, most még kicsit hadilábon állunk ezzel-azzal, de azért haladunk. A fészekrakó ösztönöm már bekapcsolt és ezerrel munkálkodik bennem. 

Balázs is várja már a kistestvérét, nagyon nagy szeretettel beszél róla és sokszor gondol rá, kérdez felőle. Biztosan nem lesz gyaloggalopp a gyerekek összecsiszolódása, de egyelőre reményteli vagyok, mert úgy látom, hogy a kisfiam inkább örömmel gondol az új jövevényre és egyre érdeklődőbb iránta, nem pedig elzárkózik. Mindent meg fogunk tenni, hogy a lehető legkevesebb rossz érzéssel sikerüljön az összeszokás, az új családi felállás.

Imádom a finom paradicsomos tésztákat enni Olaszországban. De soha nem sikerült még csak hasonlót sem készíteni az ottani finomságokhoz.

Egy délután viszont kutatni kezdtem és egy olasz blogon találtam egy szimpatikus receptet. Itt és most leszögezném, hogy ahány tájegység és ahány konyha, annyi tésztaszósz verzió. Több ismerősömtől is megkaptam miután ujjongva meséltem el nekik, hogy milyen isteni olasz receptet találtam, hogy "de hát az olaszok így és így és így nem is fogyasztanak tésztát". Mindegyikük más-más tájegység konyhájában járatos és mindegyikük más-más elemét kritizálta a receptnek. 

Tehát nem egy tradicionális nemzeti ételről van szó, de az egészen bizonyos, hogy egy olasz háziasszony jegyzi ezt a pompás és rendkívül egyszerű receptet, így hát örök hálám neki!

Íme a recept:

az eredeti recept mennyiségeit írom, de én alapból dupla adagot készítettem fél kiló spagettihez

• 
  320 g tetszőleges tésztát ki kell főzni
• 100 ml paradicsompüré (én most nem mértem ki, de egy lidl-ös befőttesüveges paradicsompüré kb felét használtam fel nagyjából 1 dl vízzel hígra kikeverve)
• 100 g főtt sonka (ehhez legjobb lenne igazi olasz prosciutto cotto, de jobb híján, most sertés combsonkából készült, amit apró kockákra vágtam)
• 150 ml főzőtejszín
• fél vöröshagyma
• pici só
• 3 nagy levél bazsalikom
• parmezán a tetejére (mi még trappistát is nyomtunk rá kicsit :D:D)

olajon megdinszteltem a hagymát, ezután ment rá a sonka, kb 5 percig együtt főztem őket
aztán ráborítottam a paradicsomot, ennek is adtam kb 5 percet, végül 1-2 rottyanásig főtt vele a tejszín és a fűszerek és a végén még belereszeltem fél gerezd fokhagymát is

Még szeptember elején kezdtem el sűrűbben kenegetni a számat mindenféle ajakápoló készítménnyel, amiket nemrég kaptam vagy vettem. Egyik sem volt az igazi. Sőt, inkább azt éreztem, hogy egyre szárazabb a szám és mintha ki is sebesedne még akkor is, ha márkás, ismert terméket használok. 

Ezen felbuzdulva az jutott eszembe, mi lenne, ha természetes összetevőkből saját magamnak készítenék ajakápolót. Keresgéltem a neten a recepteket és találtam is egy szimpatikusat Zsebibogyó Youtube csatornáján. Ez némi módosításra szorult részemről, mert az első verzió borzasztó keményre sikeredett, így újra kellett készítenem, de végül egy nagyon kellemes állagú krémet kaptam, amit szívesen használok nap mint nap.

Az alapanyagokat, a tégelyeket és a kis stifteket a Cosmio webshopból szereztem be. 

Íme a recept:

• 60 g kakaóvaj
• 60 g mandulaolaj
• 15 g kókuszolaj
• 30 g méhviasz
• 10-20 csepp illóolaj (én most édesnarancsot használtam)

A hozzávalókat - az illóolaj kivételével - vízgőz fölött összeolvasztottam, ezután belecsöpögtettem az illóolajat, majd betöltöttem a tégelyekbe az ajakápolót, ami néhány perc alatt megszilárdult. 

A színezett verzióhoz egy kedvenc rúzsom maradékát hozzáolvasztottam a fenti hozzávalókhoz. 

Nagyon finom illatú ajakápoló lett a végeredmény, ami kiválóan hidratál. Balázsnak megfázáskor az orra alá is kenek belőle, így nem pirosodott ki a sok orrfújástól sem és ő magától kéri, hogy "csokis illatú krémmel, amit anya főzött" kenjem be a nóziját.

Érdemes lehet Zsebibogyó videóját is megnézni az elkészítés mikéntjéről: 

https://www.youtube.com/watch?v=WP4WKEn2hmw

Ez az étel úgy született meg, hogy nagyon vágytam valami ahhoz hasonló ízvilágra, amit a kínai éttermekben szoktam fogyasztani. Körülnéztem, hogy mi van itthon és elolvastam néhány thai, illetve távol-keleti ihletésű receptet. Igazából egyik sem tetszett, viszont kaptam jó tippeket, így magam módján nekiláttam valami újnak.

Borzasztó egyszerű az egész és még a fiúknál is hatalmas sikert aratott annak ellenére is, hogy zöldségeken kívül semmi extra nem került a tészta mellé. Ennek örömére többször el is készítettem ezt a fogást, jól jött már ebédre és vacsorára is.

Hozzávalók kb 3-4 adaghoz:

• 25 dkg spagetti (de természetesen rizstésztával vagy üvegtésztával még jobb lenne)
• 1 nagyobb fej vöröshagyma/ póréhagyma/ újhagyma/ lilahagyma/ vagy akár mind egyszerre, de kb egy nagyobb fejnyi mennyiség legyen
• 3 szál sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 karalábé
• 1 gerezd fokhagyma lereszelve
• fél kápia paprika
• bors
• 4 evőkanál szójaszósz
• 1 kiskanál kukorica keményítő
• cayenne bors
• lime leve

A zöldségeket vékony csíkokra és karikákra vágom. Ez a művelet tart a legtovább az egész étel elkészítésében.

Ezután felteszem főni a tésztát. Közben kevés kókuszolajat hevítek egy serpenyőben, erre rádobom a feldarabolt zöldségeket. Néha megkeverem és kb 5 percig pirítom őket. Egy kis tálban összekeverem a szójaszószt a keményítővel és hozzálöttyintem a piruló zöldségekhez. Adok még 5 percet nekik összeérni, leszűröm a tésztát és összekeverem a zöldségekkel. Tálaláskor jöhet rá egy kis cayenne bors és ízlés szerint lime lé. 

Vigyázat! Ez egy megosztó sütirecept! 

Ahogy beköszöntött az ősz, vágytam valami olyan sütire, amit akár reggelire vagy tízóraira is el tudunk fogyasztani, nem túl édes (!!!), de tartalmas és finom. Szerintem az alábbi recept mindezt tudja. Azért írtam, hogy megosztó recept, mert nekem és Balázsnak nagyon ízlett, de Norbinak csalódást okozott, mert ő arra számított, hogy valami finom kis édességet sütöttem és nem pedig egy testes, kicsit sűrű muffint. Nem egy látványos fincsi "sütike", amit desszertként fogyasztanék, mégis biztos, hogy többször be fog kerülni a sütőbe idén ősszel. 

Íme az egyszerű, nagyszerű, klasszikus (a mérce egy 2,5 dl-es bögre):

• 2 tojás
• 2/3 bögre (barna)cukor
• 1/2 bögre olaj (napraforgó olajjal készítettem, az elég semleges ízű)
• 1/2 bögre tejföl
• 1 1/2 bögre finomliszt (de lehet akár teljeskiőrlésűvel is turbózni)
• 1 bögre aprószemű zabpehely
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 bögre mazsola / aszalt vörösáfonya

A tojásokat, a cukrot, az olajat és a tejfölt simára keverem. Ezután hozzáadom a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a sót. Végül belekeverem a mazsolákat, amiket fontos, hogy áztassunk be előre egy kevés forró vízbe, hogy megpuhuljanak mire a tésztához adnánk őket.

A tésztát egyenlően elosztom a papírkapszlikban. 200 Celsius fokos sütőben 15-20 percig sütöm, amíg a tetejük kicsit megbarnul.

Tovább tartott leírni a hozzávalókat, mint maga az elkészítés. Nekem a legjobban egy kis mogyoróvajjal megkenve ízlett, nagyon feldobta az egyszerű ízű kis muffint. 

Az utóbbi időben nagyon sokszor került nálunk az asztalra ez a gyümölcsös sajttorta, ami hatalmas sikert aratott. Nagyon finom könnyű desszert, gyorsan megvan és sokfélén variálható. 

HOZZÁVALÓK:

a torta aljához:

• 12 db csokis keksz (a Lidlben és a Sparban is kapható amerikai csokis kekszre gondolok)
• 60 g olvasztott margarin

a krémhez:

• 250 g gyümölcsjoghurt (a fotózott tortához epreset használtam, de bármilyen más tetszőleges ízűvel lehet kísérletezni)
• 200 ml habtejszín
• 70 ml gyümölcslé (jelen esetben a Lidlben kapható 1,5 literes kiszerelésű erdei gyümölcsös levet használtam, de pl tökéletesek a Cappy italok is - lényeg, hogy ne rostos legyen!)
• 2 evőkanál citromlé
• 250 g mascarpone
• 2 csomag Dr Oetker zselatin fix

a zseléhez:

• 160 ml gyümölcslé (újra az erdei gyümölcsléhez nyúltam)
• 1 csomag Dr Oetker színtelen tortazselé

Az összeállítás menete a következő: a csokis kekszet az olvasztott margarinnal egy aprítóba teszem, szépen ledarálom és a kész masszát belesimítom egy kapcsos tortaforma aljába. Nem érdemes nagyon lenyomkodni a kekszréteget, mert a torta hűtése közben nagyon összeáll és megkeményedik, nehezen lehet majd vágni.

A krémhez minden hozzávalót egy nagy tálba öntök és botmixerrel homogén állagúra keverem az egész masszát. Ezt rákaparom a kekszrétegre és mehet be az egész a hűtőbe kb 1,5-2 órára.

Végül a tortazselét készítem el a csomagoláson leírtak szerint. Ha ez is megvan, mehet a torta tetejére. Még kb 2 óra pihenés, de még jobb egy egész éjszaka és lehet is kibontani a formából és szeletelni a tortát.

Egész nyáron a teraszon tároltam a krumplit, hagymát egy -egy műanyag kosárban. De most már visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz, egyre nyirkosabb az idő és úgy vettem észre, hogy nagyon nem tetszik ezeknek a zöldségeknek az aktuális időjárás. A téli fagyokról már ne is beszéljünk.

Ezért itt volt az idő, hogy beköltöztessem őket a lakásba. Találtam is nekik egy csini kosárkát, de attól féltem, hogy az esetlegesen kialakuló penész vagy egyéb rondaságok kárt tennének a kosárban. Ezért egy nagyon egyszerű kis bélést varrtam a kosárba. Így ha bármi baleset érné a zöldségeket, ami tovább akarna terjedni a kosárra, akkor csak simán kiveszem a bélést és kimosom.

Ha szeretnétek magatok is elkészíteni a bélést, akkor itt egy szuper kis tutorial, ami alapján nagyon egyszerűen megtehetitek: 

https://www.youtube.com/watch?v=1jq9_a25N_8

Én a fodros cukiságot lehagytam róla, nem éreztem szükségét, hogy az is rákerüljön és persze így sokkal gyorsabb és egyszerűbb is volt. :)

Ugyan Balázs már a pelusos korszak végefelé jár (remélem), de még néhány hónapig biztosan szüksége lesz neki (vagy inkább Norbinak és nekem? :D) egy ilyenre, ezért úgy gondoltam, hogy még nem késő elkészítenem ezt a 2:1 alátétet és pelenkázó nesszeszert.

Ami azt illeti nagyon büszke vagyok rá, mert szerintem állati jól néz ki és nagyon praktikus is. A kis alátét/nesszeszer az alábbi Youtube videó alapján készült. Ha valamelyikőtök kedvet érez az elkészítéséhez, a videó segítségével megteheti.

Ha pedig jobban örülnétek egy kész verziónak, akkor a Meskára is feltöltöttem, így akár tőlem is rendelhettek. Természetesen más színben/mintával is el tudom készíteni. :)

https://www.meska.hu/Shop/index/23434 

Eljött ez a nap is. 30 éves lettem. Fura így leírva, olyan soknak tűnik. Emlékszem, mikor kislány voltam, ha valaki mondjuk kimondta, hogy 30 éves, azt már szörnyen felnőttnek gondoltam. Olyan távolinak tűnt akkor még, most pedig tessék. Már én is tudok olyanokat mondani, hogy ez vagy az az esemény 15-20 neadjisten 25 éve volt! 

Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert azt érzem, hogy nagyjából a helyemen vagyok. Nem siratom a múltat. Talán egy-két apróbb dolgot megváltoztatnék, ha tehetném, de belegondolva, akkor nem az lennék, aki most vagyok. Nekem a családom által teljesedett ki az életem, nagyon boldog vagyok, hogy megadatott harminc éves koromra, hogy szerető férjem van és egy csodálatos egészséges kisfiam. 

Jól vagyok, jó helyen vagyok, hálás vagyok. Remélem, sokáig élvezhetem ezt a harmonikus állapotot. Természetesen vannak kisebb-nagyobb zökkenők, megoldandó feladatok, de azt gondolom, egy szerető családdal a hátam mögött, nagy baj nem érhet.