Az egyik leghangulatosabb délutánt Rönökön, a Szent Imre templomnál töltöttük. 

Szinte egész nap esett az eső, délután volt egy kis szünet, így gyorsan kocsiba pattantunk és elmentünk megnézni a templomot, amely a trianoni békeszerződés következtében ma az osztrák-magyar határon áll. 1945 után határsávba került és a határ közelsége miatt megtiltották a híveknek a templom látogatását. Berendezését elvitték és az épületet sorsára hagyták, a templomot a határőrség használta magasfigyelőként. 

Különleges hangulat volt a templom kertjében, mintha most is valami elhagyatott helyen járnánk, mert egy lélek sem volt a templomnál rajtunk kívül. A kertje gyönyörű volt, tele rózsabokrokkal és zöldellő fákkal. Néhány méterre a templom bejáratától pedig sűrű erdő húzódik, amin egy keskeny kis autóút vezet át Ausztriába.

Mielőtt elindultunk volna a templomkertből, a szikrázó napsütés közepette meleg eső kezdett esni. Teljesen elvarázsolt bennünket a Szent Imre templom és környéke.

Utolsó állomásunk egy újabb várba vezetett. Güssingbe (Németújvárba) mentünk. 

A Batthyányiak tulajdonában lévő güssingi vár egy hegy tetején áll, amely előtt egy halastó terül el. Számos érdekes kiállítás várt itt ránk. Réges-régi fegyverektől kezdve az egészen modern fotókig. Nekem legjobban a különféle fényképezőgépek és kamerák kiállítása tetszett. 

Velemér volt a következő állomásunk. Itt a Papréten épült Szentháromság-templomot látogattuk meg. Nagyon kedves néni mutatta meg a templomot és mesélt is róla néhány érdekességet. Különösen a templomot átjáró fények és ezek története fogott meg. Érdemes itt körülnézni és elidőzni kicsit. 

Ezután mivel Balázs elaludt a szállodába visszafelé vezető úton, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még a Hársas-tóhoz is. Kellemes meglepetés ért, mert egy kis strand is volt (mi ugyan pont nem készültünk fürdőruhával) és gyönyörű látvány tárult elénk. Magyarországon még sosem jártam ehhez hasonló tavacskánál. Hatalmas fenyők veszik körül a nádassal szegélyezett tavat. Hihetetlenül hangulatos volt. Az itt tett látogatást megkoronáztuk egy finom lángossal és palacsintával is, amit a tavi büfében vettünk. 

Folytatom a nyaralásos élménybeszámolót, de most nem adhatom neki a korábbi címet, mert átruccantunk Ausztriába is. Szentgotthárdon a Gotthard Therme Hotelben szálltunk meg, ami csak pár perc autózásra van az osztrák határtól.

Riegersburgba vezetett az első utunk, a Zotter csokimanufaktúrába. Itt van egy szuper biofarm is, ahol hatalmas területen élnek a manufaktúra tulajdonában lévő haszonállatok és saját termesztésű haszonnövények, fűszernövények. Nagyon élveztük itt a barangolást. A táj is gyönyörű volt és jó volt egy ilyen farmot látni, ahol boldogan, nagy élettérrel élhetnek az állatok.

Ezután átmentünk a csokimanufaktúrába, ahol kb háromszázféle finomabbnál finomabb csokit kóstolhattunk. Nagyon élveztük, bár a végére már kicsit megcsömörlöttünk a csokievéstől, de azért csak kibírtuk valahogy. Erről sajnos nincsen fotóm, mert fényképezés helyett inkább tömtem a fejem és amúgy is borzalmas fényviszonyok voltak a manufaktúrában.

A csokimúzeumtól nem messze pedig Riegersburg vára áll, ahová szintén ellátogattunk. Siklóval lehetett felmenni a várhoz, ami óriási élmény volt, mert egy rendkívül meredek sziklafal mentén emelkedtünk fel a várhoz. Ez Ausztria egyik legszebb és legnagyobb erődítménye. Egy sziklaszirten áll maga a vár - már önmagában ez is fantasztikus látvány -, amelyben például boszorkánymúzeum is várt ránk és sok terme szépen be volt rendezve, hogy még jobban el lehessen képzelni milyen is volt hajdanán az élet a középkorban.

Mióta az eszemet tudom, a szeptember a kezdés, az újrakezdés hónapja nálam. Valószínűleg az iskolás évek alakították ki a fejemben ezt az érzést. Mindig valamiféle izgatott várakozás töltött el, ha szeptember 1-jére gondoltam.

Most sincs ez másként, pedig egy ideje már nem vagyok iskolás. Viszont már augusztus végén elkezdtem hangolódni, apránként nekifogtam a lakás különböző szegleteinek alaposabb takarításához, az elhasználódott, kopott dolgok szanálásához. Valahogy ez is a szeptember és az ősz része nálam.

Szeretem a nyarat, de nem sajnálom, hogy vége, bár az időjárás még jócskán nyárias most, amikor ezt a bejegyzést írom. Minden évszakban van valami szép, pont tökéletes, hogy mindegyiket nagyjából három hónapig élvezhetjük, utána jön valami új. Ezáltal nem csak a szeptember, hanem egy kicsit minden negyedév kezdete is új lendületet, új erőt ad a dolgokhoz, egy kis plusz energiát.

Tele vagyok megvalósításra váró apróbb dolgok tervével, amikhez úgy érzem, most megvan a kellő motiváció és lendület. Szeretném az otthonunkat és az életvitelünket is kicsit "zöldebbé", környezettudatosabbá tenni. Erre is nagyon sok ötletem van, amikről igyekszem majd a blogon is beszámolni.

Szóval hello, Szeptember! Már vártalak.

Mióta Balázs megszületett, az egyik legkedvesebb "énidős" tevékenységem a varrás. Nagyon élvezem az alkotás minden fázisát - kivéve talán a szabást. :D

Az egyik legutóbbi művem ez a díszpárna, ami Beninek készült, egy (most még) aprócska fiúnak, akire már nagyon régóta vártak a szülei. Arra gondoltam, ilyen formában is megörökíthetem nekik, hogy milyen szép és jeles volt az a nap, amikor megérkezett közéjük a kisfiuk.

A párna sárga és szürke színű, valamint csillagokat is hímeztem rá, mert Beni szobájának is ezek a színei illetve a fő motívum.

Az idei nyaralásunk első állomása - mielőtt megérkeztünk volna a végcélunkhoz - a Jáki templom volt. Még sosem jártam itt, ezért nagyon örülök, hogy útba ejtettük és körbejártuk kicsit.

Nagyon izgalmas volt élőben is megnézni a béletes kapuzatot, amiről már annyit hallottam tanulmányaim során. Még most a fotókon is jó visszanézni.

Balázst a kőoroszlánok nyűgözték le és az utat borító kavicstenger. Legalább mindenki talált valamit, ami az érdeklődésének megfelel.

Hirtelen ötlettől vezérelve Poroszlóra indultunk, gondoltuk, hogy megnézzük a Tisza-tavi Ökocentrumot. Nagyon élveztük a kirándulást, főleg a kültéri részek voltak érdekesek. A legjobban az Ökocentrum kis parasztháza tetszett, ami teljesen autentikus berendezéssel látogatható. 

Van egy jópofa vízi játszótér, mindenféle állat, halak, az Ökocentrum épületében játszóház és érdekes kiállítások, valamint a Tropicariuméhoz hasonló akvárium, annyi különbséggel, hogy egzotikus halak helyett, hazaiak úszkálnak a fejünk fölött. 

Ha már itt jártunk, akkor a tisza-tavi szabadstrandra is kinéztünk. Igaz, fürdőruhát nem vittünk, de így is élvezetes volt és kellemesen csalódtunk. Homokos strand, lassan mélyülő víz és hatalmas, árnyékot adó fák vártak bennünket. Még biztosan vissza fogunk menni, mert nem tudtuk rendesen kiélvezni a vizet és a strandot.

Júliusban Apukám szülinapjára szerettünk volna kitalálni valamilyen közös programot, amit a fiúk is élveznek. Így jött képbe a Vasúttörténeti Park. Csak ajánlani tudom minden kisfiús családnak, szuper hely. Évente pár napon ingyenesen is be lehet menni (bár gondolom, ilyenkor a tömeg is nagyobb).

Régi és új vonatok, mozdonyok, különféle sínen közlekedő járművek, ... A végtelenségig tudnám sorolni. Számomra a legérdekesebbek a századeleji mozdonyok voltak, amikbe be is lehetett szállni és kicsit megtapogatni őket. Ami pedig még izgalmasabb volt szerintem, az az illat, ami betölti ezeket a súlyos, ódon járműveket.

Ha tehetitek, nézzétek meg a parkot, próbáljátok ki a járműveket és üljetek fel a helyben cirkáló kisvonatra is! :) A honlapjukon minden részletet megtalálhattok.

Még július elején Kismaroson kirándultunk. Utoljára általános iskolás koromban jártam arra. Nagy élmény volt visszatérni a családommal. :)

A kocsit a kisvasút végállomásán hagytuk, felszálltunk és egészen Királyrétig vasutaztunk. Nagyon retró volt. A kisvasút különböző megállóit egyébként a helyiek mindennapi közlekedésre is használják. Számomra mindig hihetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló (szép) helyeken is élnek emberek életvitelszerűen.

Királyréten egy hatalmasat kirándultunk az erdőben - ez számomra kevéssé volt élvezetes, mivel egyrészt iszonyat meleg volt, másrészt a természet nem kedvez az allergiámnak... De összességében ez is szép emlék marad, jókat nevettünk, kikapcsolódtunk kicsit.

Ezután visszatértünk a kisvasúttal Kismarosra, ahonnan átautóztunk Nagymarosra a Duna-partra. Sétáltunk és a fiúk kavicsokat dobáltak. Betértünk Édeske Alíz cukrászműhelyébe sütizni. Nagyon hangulatos cukrászda, apró kerthelyiséggel, finom sütikkel, fagyikkal, jégkásával és mindennel, ami szem-szájnak ingere. Hazafelé pedig megkoronáztuk a napot egy kiadós mekizéssel.