Eljött ez a nap is. 30 éves lettem. Fura így leírva, olyan soknak tűnik. Emlékszem, mikor kislány voltam, ha valaki mondjuk kimondta, hogy 30 éves, azt már szörnyen felnőttnek gondoltam. Olyan távolinak tűnt akkor még, most pedig tessék. Már én is tudok olyanokat mondani, hogy ez vagy az az esemény 15-20 neadjisten 25 éve volt! 

Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert azt érzem, hogy nagyjából a helyemen vagyok. Nem siratom a múltat. Talán egy-két apróbb dolgot megváltoztatnék, ha tehetném, de belegondolva, akkor nem az lennék, aki most vagyok. Nekem a családom által teljesedett ki az életem, nagyon boldog vagyok, hogy megadatott harminc éves koromra, hogy szerető férjem van és egy csodálatos egészséges kisfiam. 

Jól vagyok, jó helyen vagyok, hálás vagyok. Remélem, sokáig élvezhetem ezt a harmonikus állapotot. Természetesen vannak kisebb-nagyobb zökkenők, megoldandó feladatok, de azt gondolom, egy szerető családdal a hátam mögött, nagy baj nem érhet.