Most már, hogy a 30. héten is túl vagyok, bátrabban merem leírni, hogy bővül a családunk: hamarosan négyen leszünk! Még mindig kicsit felfoghatatlan, kavarognak a gondolatok a fejemben - ahogy közeledik a végső dátum, egyre inkább. Persze határtalanul boldogok vagyunk, de ez most megint valami új lesz, valami ismeretlen. Egyelőre el se tudom képzelni, milyen lehet kétgyermekes édesanyának lenni.

Most minden kicsit másabb, már tapasztaltabbak vagyunk, nem kapkodunk. Balázs érkezésére ilyenkor már minden készen állt, most még kicsit hadilábon állunk ezzel-azzal, de azért haladunk. A fészekrakó ösztönöm már bekapcsolt és ezerrel munkálkodik bennem. 

Balázs is várja már a kistestvérét, nagyon nagy szeretettel beszél róla és sokszor gondol rá, kérdez felőle. Biztosan nem lesz gyaloggalopp a gyerekek összecsiszolódása, de egyelőre reményteli vagyok, mert úgy látom, hogy a kisfiam inkább örömmel gondol az új jövevényre és egyre érdeklődőbb iránta, nem pedig elzárkózik. Mindent meg fogunk tenni, hogy a lehető legkevesebb rossz érzéssel sikerüljön az összeszokás, az új családi felállás.