Ez a poszt egy kis visszatekintés lesz 2018 őszére, amikor is elhatároztuk Norbival, hogy nekivágunk a csodálatos Itáliának és megnézzük Bergamót hármasban!

Bevallom, kicsit féltem, de semmi okom nem volt rá, mert nagyon jól alakult az utazásunk. B ekkor picit több, mint másfél éves volt, ez volt az első repülőútja, amit nagyon élvezett! Legalábbis odafelé, a hazautunk már kicsit érdekesebb volt ... de ne szaladjunk ennyire előre. :)

Norbival mindketten nagyon szeretjük Olaszországot. Utoljára a terhességem előtt, 2016 februárjában jártunk ott, egészen pontosan Rómában. 

Bergamora azért esett a választásunk, mert közel van, a reptérről minimális utazással juthatunk  a városba, még sosem jártunk itt és mert jó áron lehet repülőjegyet venni. Egy nagyon aranyos kis Air B&B-t (Antico Ducato) fogtunk ki, egy tradicionális városi házacska tetőterében. A szobához "reggeli" is járt: egy szekrényke fel volt töltve kávéval, teával, kétszersülttel, kekszekkel, lekvárokkal. Egy tipikus olasz reggelihez elegendő is ennyi. Az más kérdés, hogy a mi magyar gyomrunk ennél többre vágyott. ;)

Az első nap délutánján már csak a közelben bóklásztunk. Megnéztük a kis utcákat, fagyiztunk, pizzáztunk. Nagyon hangulatos, kedves városka.

Másnap elvonatoztunk a Como-i-tóhoz! Sajnos nagyon szeles időnk volt, fáztunk, mint a kutya, de gyönyörű látványban volt részünk. Óriási hegyek fogják közre a csodálatos színű tavat. A parton olaszos házak, a vízben jachtok sorakoznak. A part mentén bácsikák ülnek a padokon, szélesen gesztikulálva beszélgetnek vagy újságot olvasnak, öltönyben és vasalt nadrágban, frissen vágott frizurával. Nagyon nagy élmény volt!

Másnap felbuszoztunk a Cittá Altába, ami valójában a hegytetőre épült óváros. Hangulatos, igazi kis olasz óváros. Lépten-nyomon pékségek, apró kávézók, kézműves üzletecskék, helyi termelők portékái. Az olasz városkák szokásos színei magával ragadók.

Szombati nap lévén esküvő esküvőt követett a sok kisebb-nagyobb óvárosi templomban. Több menyasszonyt is láttunk vonulni az óváros szűk utcácskáin. A legviccesebb az volt, mikor ketten összetalálkoztak és nekiálltak együtt fotózkodni. :)

A funicolárét (olyasmi, mint a budavári sikló) is igénybe vettük. Ezzel mentünk fel az óváros legmagasabb pontjára. Innen csodálatos volt a kilátás!

A hazautunk ugyan kicsit nyűglődősebb volt, mert kimaradt a délutáni alvás, de még így is teljesen vállalható volt. Nincs is min csodálkozni, nagyon sok inger éri egy reptéren a gyerekeket (még a felnőtteket is!) természetes, hogy kicsit nehezebb velük.

Egy nagyon hangulatos hosszú hétvégét töltöttünk Bergamóban, jókat kirándultunk, ettünk, ittunk. Problémamentes utazás volt. Tökéletes úticél akkor is, ha csak 2-3 napja van az embernek, mivel az utazás igazán nem sok időt vesz el, érdemes így is nekivágni!

Még éppen időben írom ezt a bejegyzést, hiszen augusztus 1-je az anyatejes táplálás világnapja. Ma minden "anyukás" fórumon erről volt szó, így nem is ragoznám sokáig a témát. Mindenkinek van erről valamilyen véleménye. Nekem is volt. Most pedig már van és lesz is egy teljesen eltérő véleményem ahhoz képest, amit mondjuk 2,5-3 éve éreztem és gondoltam.

Hálás és boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam azt a - bár közhelyesen hangzik, de tényleg így van (!) - csodálatos érzést és azt a megmagyarázhatatlan kapcsot, amit az anyatejes táplálás tud nyújtani a baba és az édesanya között. 2 év 3 hónap adatott nekünk, és minden egyes pillanatát örömmel éltem meg. Tudom, ez nem mindenkinél így van, ezért azt gondolom, hogy én/mi a kivételesen szerencsések közé tartozunk. Örülök, hogy működött, hogy sikerült így táplálni a gyermekemet és, hogy ezáltal még közelebb kerülhettünk egymáshoz.

2019. január 9.

Ha már az első születésnapról nem emlékeztem meg blogbejegyzés formájában, akkor megteszem most ezt a másodikkal.

Őszintén megvallva erre sokkal jobban készültem, mint az elsőre. Talán azért, mert most már Balázs oldaláról is sokkal nagyobb érdeklődést láttam, vagy mert most már tényleg eljutott az agyamig a tudat, hogy milyen gyorsan is száll az idő!? Nem tudom, de valahogy másképp álltam ehhez a születésnaphoz, mint az előzőhöz.

Születésnapja mindenkinek van, nem egy nagy kiváltság. Mikor kisgyerek voltam, mindig izgatottan vártam mégis AZT a napot. Bár mindig én voltam a család szeme fénye és a központ - egykeként ez nem is nagyon lehetett volna másként ..., de a születésnap valahogy más volt. Nem mondom, egy hangyányi izgatottság a mai napig körbe lengi a születésnapomat, de már más... Viszont itt van most Balázs, ő a kisgyerek, az én kisgyerekem és az ő születésnapja legalább annyira az enyém is, mint az övé. :) Ez talán furcsán hangzik, de aznap én is megszülettem mint édesanya. Még mindig nagyon furcsa úgy gondolni magamra, hogy édesanya vagyok - az olyan felnőttes - ez pedig egy teljesen természetes dolognak tűnik számomra. Nem is tudom elképzelni az életemet másként, csak vele és Norbival.

Azt hiszem, kicsit elkalandoztam: maradjunk a születésnapnál.

Idén a program nem más volt, mint egy óóóriási szánkózás! Balázs szülinapjának reggelére ugyanis leesett a hó, így keresve sem találhattunk volna jobb családi programot. :)

Volt torta is - egész pontosan tejmentes csokitorta (kókusztejszínből és étcsokiból nyamm), aminek a receptjét itt elolvashatod. A Pinterestről csentem az ötletet és egy igazi fiús munkagépes tortát dobtam össze Balázsnak. Nem hazudok, ha azt mondom, az autók vitték el a showt Balázs szemében, minden más eltörpült mellettük. Na jó, azért a gyertyafújás is egész érdekes volt. :)

Egy csendes, szép, kedves kis születésnapot tartottunk hármasban, szép emlék marad.

2018. december 28.

Az idei karácsony nagyon gyorsan elrepült. Több gondolat is felmerült bennem ennek kapcsán.

Egyrészt nem érzem azt, hogy hű de sokat készülődtem volna. Hallottam innen-onnan, hogy ki mennyire megszakadt a karácsonyi előkészületekben, de nekem nem volt ilyen érzésem. Ennek tulajdonképpen örülök, mert ez azt jelenti, hogy viszonylag kis energiabefektetéssel is jó karácsonyunk volt.

Hangolódásként csináltunk egy jó hangulatú közös linzersütést. Sokat nevettünk, bár közben bosszankodtam is kicsit, mert a tészta egyáltalán nem volt könnyen kezelhető, de a végeredménnyel elégedettek vagyunk. :)

Másrészt gyorsabban elrepült az egész karácsony, mint azt felfoghattam volna.

Harmadrészt pedig egy kis csalódottság is vegyült a hangulatomba, mert a terveink között már régebb óta szerepel egy költözés és nagyon arra alapoztam, hogy karácsonykor már az új otthonunkban fogunk ünnepelni, de sajnos ez nem így történt...

December 23-án éjszaka, mint kis angyalkák feldíszítettük N-nel a fát. Lett is reggelre nagy csodálkozás, meglepetés. B alaposan körüljárta, megtapogatta a fát. Beletelt pár percbe mire "megbarátkozott" vele.

A vásárlást idén nagyon visszafogtuk - lényegében a költözés miatt is. Így igazán könnyű dolgunk volt az ajándékokat illetően, mert családilag abban állapodtunk meg, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, a felnőtteknek abban merül ki a karácsony, hogy együtt töltünk egy délutánt egy kis ennivaló és süti kíséretében. Mivel a gyerekek száma jelenleg egy, azaz egy, így tényleg nem volt nagy hajsza az ajándékokért.

Nálunk a Szenteste hármasban telt, nagyon nyugis, békés, szűk családi esténk volt. A menü tejmentes brokkolikrémleves, szezám- és lenmagos rántott hús és epres túrótorta volt, amit a Hidegnyalattól szereztünk be. A vacsora hipp-hopp elfogyott, következett az ajándékbontás, megnézegettünk mindent, kipróbáltuk a játékokat és el is telt az este.

Karácsony első napját az én szüleimmel, a második napját pedig N családjával töltöttük.

Minden szép volt, jó volt, jövőre ismétlünk. ;)

Az okosok azt mondják, egy baba érkezése után az első három hónap a legnehezebb.

Ez igazán jó hír, mert akkor mi már a nehezén túl vagyunk!

Persze sejtem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Valószínűleg arra gondolnak, hogy kb ennyi idő, míg az anyuka és az apuka igazán a babára és az új életre ráhangolódik, belerázódik. Ilyenkorra többnyire elmúlnak a hasfájóssággal járó kellemetlen tünetek, a kisbaba egyre értelmesebb, elkezd a szülei számára is érthetőbb módon kapcsolatot teremteni a világgal.

B. nagyon jól és ügyesen akklimatizálódott erre a világra az elmúlt hónapokban. Főleg aludt és evett, de ahogy kezdett növekedni, kiderült, hogy nagyon érdeklődő baba. Szeret nézelődni, rácsodálkozik a világra. Sokszor még a kis száját is eltátja, ha valami érdekeset lát.

Békés és barátságos, jól tűri még az öltöztetést is. Igazán nem lehet rá panaszunk. Egyre gyakrabban átalussza az éjszakákat is, de azért van még olyan is, hogy kétszer ébred szopizni.

Mindent egybevéve, nagyon gyorsan és szépen elrepült ez az első három hónap. Sosem fogom elfelejteni, mert csodálatos pillanatokat élhettem át ezzel a kisemberrel.

2017. január 24.

2017. január 5-én 12 óra 50 perckor 58 cm-rel és 4030 g-mal megszületett Balázs.

A kiírás napjához képest még két napot bent töltött a pocakomban a kisember, de végül csütörtökön kora reggel úgy döntött, útnak indul.

Ahhoz képest, hogy ő az első gyermekem, viszonylag gyors volt a szülés (6,5 óra mindennel együtt), ám a vége annál kíméletlenebbre sikeredett. Mivel nagy baba, nehezen bújt elő, vákumozni kellett, engem vágtak és repedtem, szakadtam is rendesen, DE minden fájdalom ellenére is azt mondom, megérte. Na azért így 2,5 hét távlatából még nem szívesen csinálnám végig újra, de annyit mondhatok, egy csodálatos kisfiúval lett gazdagabb a világ és egyúttal én és N is. Nagyon jó édesanyának lenni és nagyon jó az Ő édesanyjának lenni. :)

2017. február 9.

Hogy milyen anyának lenni? Ha csak egy szóval fogalmazhatnám meg: jó. Mit jó? Csodálatos! Soha életemben nem éreztem még ilyet és soha semmi nem volt még ennyire jó! Kifejezhetetlen érzés.

Most, amikor ezt a bejegyzést írom, éppen itt alszik a kezemben a kisfiam. Takarítottam, már éppen a felmosásnál tartottam, amikor elkezdett keservesen sírni. Gyorsan befejeztem az utolsó felmosórongyvonásokat, szaladtam hozzá, felvettem. Már csak nyüszögött. Kapcsoltam egy kis csingilingi zenét neki youtube-on, elkezdtem ringatni és két perc múlva már az igazak álmát aludta a karomban. Nálam pedig eltörött a mécses. Ennél csodálatosabb dolog nincs is a világon! A kisfiam egy földre szállt angyalka. Nagyon szeretem Őt. Annyira, hogy nincsenek is rá szavak sőt, talán még én sem fogom fel, hogy milyen nagyon. Jó vele lenni, ölelni, puszilni, szagolgatni, ... mindent. :) Kimondhatatlanul boldog vagyok mióta Ő az életem része lett.

Az első napok, hetek már el is teltek. Csak ahogy visszanézem a képeket, úgy fogom fel, hogy már el is telt egy hónap! Az én kicsi babám megállíthatatlanul növekszik. Egyre jobban kinyílik neki a világ, egyre érdeklődőbb, és én napról napra jobban és jobban szeretem. Olyan jó minden nap vele, hogy legszívesebben azt kívánnám, soha ne múljon el ez az időszak, mert már most tudom és érzem, hogy milyen nagyon nehéz lesz majd őt elengedni, ha egyszer felnő. De azért mégsem ezt kívánom, mert szeretném, hogy fejlődjön és alakuljon, boldog és teljes élete legyen. Ezért inkább azt kívánom, hogy ennek a kis életnek örökkön örökké a részese lehessek.

Hát ilyen ez az anyaság. :) <3

2017. január 3.

Az utolsó posztom óta eltelt napok teli voltak várakozással, de még az új esztendő sem bírta kibújásra a kisbabánkat.

N és én is alig vártuk, hogy december 23-án este hazatérjen a munkából és végre megkezdhessük a készülődést a karácsonyra és ő is szusszanhasson egyet a hosszú, munkában töltött hónapok után. Ránk szakadt egy teljes hét kettesben, pihenéssel és várakozással teletöltve. Igazából nagyon szép egy hét volt ez. Meghitt hangulatban töltöttük itthon az ünnepeket.

Egyik nap a szüleim és a nagyszüleim jöttek hozzánk karácsonyozni, együtt elfogyasztottunk egy finom vacsorát, amit anyukám készített, aztán ajándékoztunk. Másnap N. szülei, a tesója és a mamái jöttek hozzánk sütizni és ajándékozni. Persze a központi kérdés és téma minden nap a születendő kisfiunk volt. Valójában a család nagy része a két ünnep közé várta az érkezését, azt hittük, kicsit előbb meg fog születni, mint ahogyan a szülés várható időpontját megállapította az orvosom. Tévedtünk, mert még Szilveszter estéjén is csak kettesben kucorogtunk a kanapén N-nel. A helyzet mit sem változott Újév napján. Sajnos 2-án neki már újra dolgozni kellett menni, így azóta én egyedül izgulok és várakozom itthon naphosszat. Mára voltunk kiírva, de a kis tökmag semmi jelét nem mutatja annak, hogy szeretne már világra jönni. Nem maradt más, mint várni a döntésére türelemmel és nagy nagy szeretettel. Persze ahogy telnek-múlnak a napok, egyre nehezebb most már fizikailag is a várandósságom. Összességében azért azt kell mondanom, hogy mindenkinek a sajátomhoz hasonló csodás kilenc hónapot kívánok, de azért most már nagyon jó lenne, ha a kezemben tarthatnám a kisfiamat.

Amint megszületik, N újból itthon lesz 2 hetet velünk és szépen megalapozhatjuk a mi kis triónk stabil kapcsolatát. Már nagyon várunk erre, mert szegény N-nek is borzasztó nehéz volt visszamenni dolgozni és a munkájára összpontosítani, miközben tudja, hogy most már bármelyik pillanatban elindulhat a kisfiunk.

Azt hiszem, semmi sem lesz ebben az évben fontosabb vagy csodásabb, mint ennek a kis új jövevénynek az érkezése. Most már nem is vagyok képes másra gondolni, minden pillanatom csak róla szól és csak körülötte forog. Nagyon remélem, hogy nem várat már sokat magára és, hogy hamarosan átölelhetem és édesanyává válhatok. <3

2016. november 24.

Minden évben nagyon szeretem az adventi hangulatot. A meleg színeket, az illatokat. Jól esik ilyenkor az otthonunkat is kicsit rendbe tenni, feldíszíteni, előkészíteni az ünnepre és így várakozni. Az adventi időszak mindig egy örömteli, izgatott várakozással tölti meg számomra  a karácsonyt megelőző heteket.

Idén azonban egy icipici többlet is járul ehhez a csodálatos és meghitt hangulathoz, valamint a várakozás sem csak a közelgő karácsonynak szól.

Ebben az évben ott bújkál a levegőben egy másfajta várakozás is. Sokkal izgatottabb és türelmetlenebb várakozás ez, mint amit valaha advent környékén tapasztaltam.

A kisfiunk születését is várjuk. N és én is érezzük, hogy minden egyes vasárnap meggyújtott gyertyával egy kicsit közelebb kerülünk a kisfiunk születéséhez.

Még rejtély, hogy pontosan mikor is fog megérkezni. Valójában még az évben sem lehetünk teljesen biztosak. Idei vagy újévi baba lesz? Ki tudja? Január 3-ra vagyunk kiírva, de bármi történhet, bármikor megérkezhet.

Azt gyanítjuk, hogy a karácsonyfa alá még nem tehetjük be a babát. Szerintem meg fogja várni azt a három napot és csak utána fog kibújni a két ünnep között. Persze ez csak spekuláció. :)

Mindenesetre mi már nagyon várjuk, hogy végre megszülessen és nem telik el úgy egyetlen este sem, hogy ne tanakodnánk azon, vajon milyen lesz, ha már itt lesz köztünk.

Így telik most nálunk ez a gyönyörű szakasza az évnek. Izgatottan várjuk az előttünk álló heteket. Már nagyon szeretném, ha a karjaimban tarthatnám a kisfiamat, de semmit nem akarok sürgetni. Inkább megpróbálom kihasználni és kiélvezni minden szépségét az utolsó "egy darabban" töltött heteknek.

2016. október 20.

Ez is eljött, nemrég beléptem a harmadik trimeszterbe. Most már a 29. hetet is betöltöttem, egyre több a kellemetlenség (például gyomorégés, álmatlanság) kicsit meg is fáztam.

Ugyanakkor egyre több a csodás mozgolódás is odabent! Most már el lehet különíteni, hogy mikor mivel kalimpál, hogy mikor alszik és mikor van ébren a kisfiam. Egyre szorosabb a kötelék, amit érzek iránta.

Már az első trimeszterben azt gondoltam, hogy már hatalmas és látványos a pocakom. :)

Így a harmadik trimeszter elején így állunk:

Lassan mindennel elkészülünk a baba fogadására és már egyre türelmetlenebbül várjuk a kisfiunk érkezését. De már csak néhány hét és a karjaimban tarthatom Őt. <3