2017. január 3.

Az utolsó posztom óta eltelt napok teli voltak várakozással, de még az új esztendő sem bírta kibújásra a kisbabánkat.

N és én is alig vártuk, hogy december 23-án este hazatérjen a munkából és végre megkezdhessük a készülődést a karácsonyra és ő is szusszanhasson egyet a hosszú, munkában töltött hónapok után. Ránk szakadt egy teljes hét kettesben, pihenéssel és várakozással teletöltve. Igazából nagyon szép egy hét volt ez. Meghitt hangulatban töltöttük itthon az ünnepeket.

Egyik nap a szüleim és a nagyszüleim jöttek hozzánk karácsonyozni, együtt elfogyasztottunk egy finom vacsorát, amit anyukám készített, aztán ajándékoztunk. Másnap N. szülei, a tesója és a mamái jöttek hozzánk sütizni és ajándékozni. Persze a központi kérdés és téma minden nap a születendő kisfiunk volt. Valójában a család nagy része a két ünnep közé várta az érkezését, azt hittük, kicsit előbb meg fog születni, mint ahogyan a szülés várható időpontját megállapította az orvosom. Tévedtünk, mert még Szilveszter estéjén is csak kettesben kucorogtunk a kanapén N-nel. A helyzet mit sem változott Újév napján. Sajnos 2-án neki már újra dolgozni kellett menni, így azóta én egyedül izgulok és várakozom itthon naphosszat. Mára voltunk kiírva, de a kis tökmag semmi jelét nem mutatja annak, hogy szeretne már világra jönni. Nem maradt más, mint várni a döntésére türelemmel és nagy nagy szeretettel. Persze ahogy telnek-múlnak a napok, egyre nehezebb most már fizikailag is a várandósságom. Összességében azért azt kell mondanom, hogy mindenkinek a sajátomhoz hasonló csodás kilenc hónapot kívánok, de azért most már nagyon jó lenne, ha a kezemben tarthatnám a kisfiamat.

Amint megszületik, N újból itthon lesz 2 hetet velünk és szépen megalapozhatjuk a mi kis triónk stabil kapcsolatát. Már nagyon várunk erre, mert szegény N-nek is borzasztó nehéz volt visszamenni dolgozni és a munkájára összpontosítani, miközben tudja, hogy most már bármelyik pillanatban elindulhat a kisfiunk.

Azt hiszem, semmi sem lesz ebben az évben fontosabb vagy csodásabb, mint ennek a kis új jövevénynek az érkezése. Most már nem is vagyok képes másra gondolni, minden pillanatom csak róla szól és csak körülötte forog. Nagyon remélem, hogy nem várat már sokat magára és, hogy hamarosan átölelhetem és édesanyává válhatok. <3