2019. január 9.
Ha már az első születésnapról nem emlékeztem meg blogbejegyzés formájában, akkor megteszem most ezt a másodikkal.
Őszintén megvallva erre sokkal jobban készültem, mint az elsőre. Talán azért, mert most már Balázs oldaláról is sokkal nagyobb érdeklődést láttam, vagy mert most már tényleg eljutott az agyamig a tudat, hogy milyen gyorsan is száll az idő!? Nem tudom, de valahogy másképp álltam ehhez a születésnaphoz, mint az előzőhöz.
Születésnapja mindenkinek van, nem egy nagy kiváltság. Mikor kisgyerek voltam, mindig izgatottan vártam mégis AZT a napot. Bár mindig én voltam a család szeme fénye és a központ - egykeként ez nem is nagyon lehetett volna másként ..., de a születésnap valahogy más volt. Nem mondom, egy hangyányi izgatottság a mai napig körbe lengi a születésnapomat, de már más... Viszont itt van most Balázs, ő a kisgyerek, az én kisgyerekem és az ő születésnapja legalább annyira az enyém is, mint az övé. :) Ez talán furcsán hangzik, de aznap én is megszülettem mint édesanya. Még mindig nagyon furcsa úgy gondolni magamra, hogy édesanya vagyok - az olyan felnőttes - ez pedig egy teljesen természetes dolognak tűnik számomra. Nem is tudom elképzelni az életemet másként, csak vele és Norbival.
Azt hiszem, kicsit elkalandoztam: maradjunk a születésnapnál.
Idén a program nem más volt, mint egy óóóriási szánkózás! Balázs szülinapjának reggelére ugyanis leesett a hó, így keresve sem találhattunk volna jobb családi programot. :)
Volt torta is - egész pontosan tejmentes csokitorta (kókusztejszínből és étcsokiból nyamm), aminek a receptjét itt elolvashatod. A Pinterestről csentem az ötletet és egy igazi fiús munkagépes tortát dobtam össze Balázsnak. Nem hazudok, ha azt mondom, az autók vitték el a showt Balázs szemében, minden más eltörpült mellettük. Na jó, azért a gyertyafújás is egész érdekes volt. :)
Egy csendes, szép, kedves kis születésnapot tartottunk hármasban, szép emlék marad.
