2017. február 9.

Hogy milyen anyának lenni? Ha csak egy szóval fogalmazhatnám meg: jó. Mit jó? Csodálatos! Soha életemben nem éreztem még ilyet és soha semmi nem volt még ennyire jó! Kifejezhetetlen érzés.

Most, amikor ezt a bejegyzést írom, éppen itt alszik a kezemben a kisfiam. Takarítottam, már éppen a felmosásnál tartottam, amikor elkezdett keservesen sírni. Gyorsan befejeztem az utolsó felmosórongyvonásokat, szaladtam hozzá, felvettem. Már csak nyüszögött. Kapcsoltam egy kis csingilingi zenét neki youtube-on, elkezdtem ringatni és két perc múlva már az igazak álmát aludta a karomban. Nálam pedig eltörött a mécses. Ennél csodálatosabb dolog nincs is a világon! A kisfiam egy földre szállt angyalka. Nagyon szeretem Őt. Annyira, hogy nincsenek is rá szavak sőt, talán még én sem fogom fel, hogy milyen nagyon. Jó vele lenni, ölelni, puszilni, szagolgatni, ... mindent. :) Kimondhatatlanul boldog vagyok mióta Ő az életem része lett.

Az első napok, hetek már el is teltek. Csak ahogy visszanézem a képeket, úgy fogom fel, hogy már el is telt egy hónap! Az én kicsi babám megállíthatatlanul növekszik. Egyre jobban kinyílik neki a világ, egyre érdeklődőbb, és én napról napra jobban és jobban szeretem. Olyan jó minden nap vele, hogy legszívesebben azt kívánnám, soha ne múljon el ez az időszak, mert már most tudom és érzem, hogy milyen nagyon nehéz lesz majd őt elengedni, ha egyszer felnő. De azért mégsem ezt kívánom, mert szeretném, hogy fejlődjön és alakuljon, boldog és teljes élete legyen. Ezért inkább azt kívánom, hogy ennek a kis életnek örökkön örökké a részese lehessek.

Hát ilyen ez az anyaság. :) <3